Kisfiú

Új élet indul, felsír a gyerek.
Hangja dal, csuda, várja otthona, utcák, terek.
Megnő és felnőtt lesz, élni tanul.
Minden mozdulat mást és mást mutat, így boldogul.

R. Kisfiú, tiszta arcodon félelem miért van, nem tudom.
Miért várod még újra a régi mesét,?
Azt a szép százszor száz csodát,
Amiben csak békét találsz, a mi mesénk rég nem igazi már.

Túl már az iskolán nincs tananyag,
Mégis tudni kell, miért kérdezel s mit nem szabad.
Szólj, hogyha kell és nagyon figyelj!
Nyisd ki jól szemed, nyújtsd ki két kezed, kérdezz s felelj!

 
  Szóljon a rock!

Égtél, hittél,
veled volt a világ.
Nem szólt akkor
senkise rád!

Emberek, arcotok
másnak láttam én.
Emberek, arcotok
más lett!

Szóljon a rock,
ha így akarod.
Hozzád,
neked szól!

Létünk, sorsunk
hitünk megváltozott!
Mondd el, mondd meg,
mi az igazi jó?

Emberek, arcotok
másnak láttam én.
Emberek, arcotok
más lett!

Szóljon a rock,
ha így akarod.
Hozzád,
neked szól!

Itthon vagy otthon

Itt élj, vagy bárhol:
lényeg, hogy otthonra lelj!
Így élj, vagy bárhogy,
a szíved magyar legyen!

Távol, de mégis közel
sírhatsz, van miért
Távol, de mégis közel,
emlékeid kísértenek!

Nézz ránk, légy bátor,
tudd, hogy nem vagy magad!
Más lesz, meglátod,
ha bátorság kézen ragad.

Miért félsz, szabadon élsz,
itthon vagy otthon.
Miért félsz, szabadon élsz,
nálunk vagy otthon.

Nézz ránk, légy bátor,
tudd, hogy nem vagy magad!
Más lesz, meglátod,
ha bátorság kézen ragad.

Távol, de mégis közel
sírhatsz, van miért
Távol, de mégis közel,
emlékeid kísértenek!

Miért félsz, szabadon élsz,
itthon vagy otthon.
Miért félsz, szabadon élsz,
nálunk vagy otthon.

 Egyedül

Félek, figyelnem kell a világra,
s érzem, lelkemben tombol a tél.
Mindig szükség van egy igaz társra,
úgy hittem, az én szavam éppen elég.
De félek, a magány győz le engem, óh!

Egyedül járom a várost,
fáradt a mozdulatom.
Hidegen néz rám sok ember,
mert nem érzik át a hangulatom.

Szótlan utcai fény figyel engem,
a csend titokban elmond mindent.
Látom, nincs aki hallgat a szóra,

s bennem nincs aki rendet teremt!
de félek, a magány győz le engem, óh!

Egyedül járom a várost,
fáradt a mozdulatom.
Hidegen néz rám sok ember,
mert nem érzik át a hangulatom.

Nincs bocsánat

Nem vagyok én bűnös lélek
Keserít, hogy bűn a vétek
Nem fog rajtam semmi átok
Látod, rád is én vigyázok

Néha mégis mással járok én
Oly nagy a kísértés
Kell a jó, de kell a rossz is
Választanom kéne most is

Te vagy a jó vagy én a hűtlen
Hidd el én is sokat tűrtem
Néha mégis mással járok én
Oly nagy a kísértés

Nincs bocsánat, elmegyek
Tudom, ezzel is jót teszek
Sírhatsz, mint egy kisgyerek
Mert a játéka elveszett

Nincs bocsánat, elmegyek
Tudom, ezzel is jót teszek
Sírhatsz, mint egy kisgyerek
Mert a játéka elveszett

Érzés

Távoli ég, tőlem messze vagy.
Miért szomorú a felhők közt a Nap?
Mint egy kő, a szívem nehéz.
Miért keserít, ha messzire mész?

Nem hiszed, úgy fáj az mi bánt!
Lusta a szó, elfáradt talán.
Tiszta a hó a házak udvarán.
Nem sikerül már semmi sem,
Hogyha Te nem, ha nem vagy nekem!

Nem hiszed, úgy fáj az mi bánt!
Messze jársz, hol maradsz?
Nem hiszem, hogy megtagadsz!
Hidd el, úgy fáj az mi bánt!

Az utca kövén

Kint állok az utca kövén,
várok egy újabb reményre,
de nincs, aki dob egy jó szót felém.

Azt sem tudom, hogy merre tovább,
hangom sincs, olyan súlyos az élet,
álmatlanul a semmibe nézek.

Felnőttem, de hangom kevés,
felnőttek a gyermeki álmok.
Miért kell,
mondd miért kell a semmiben élni?

Ahogy futok a sorsom után,
ahogy vágyom egy megértő kézre,
a lét peremén nincs, aki vár!

Nem hiányzom senkinek én,
úgy örülnék családnak, fénynek,
de naponta lenéz az unott világ!

Nem tudom, hogy merre tovább,
hangom sincs, olyan súlyos az élet,
álmatlanul a semmibe nézek.

Felnőttem, de hangom kevés,
felnőttek a gyermeki álmok.
Miért kell,
mondd miért kell a semmiben élni?!

Látod, mennyire félek,
elégtek az álmok!
Újra egy csavargó szél visz tovább.

  
   Rossz fiúk

Sötét éjben, csak a fény álmos,
kárhozottak között érzem magam.
Jönnek felém némán az árnyak,
a félelemtől eláll szavam.

Mi lesz akkor, ha eltéved egy szó?!
Mi lesz velem?
Mi lenne jó?

Körülöttem izzik az utca,
menekülnék innen, nincs, ki megvéd.
Ablakszemek nézése furcsa,
félelmetes ez a késői kép.

Mi lesz akkor, ha eltéved egy szó?!
Mi lesz velem?
Mi lenne jó?

Rossz fiúk, úgy érzem,
a jót kell bennetek látni.
Rossz fiúk, azt hiszem,
közétek kellene állni.
Körülöttem izzik az utca,
menekülnék innen, nincs, ki megvéd.
Ablakszemek nézése furcsa,
félelmetes ez a késői kép.

Mi lesz akkor, ha eltéved egy szó?!
Mi lesz velem?
Mi lenne jó?

Rossz fiúk, úgy érzem,
a jót kell bennetek látni.
Rossz fiúk, azt hiszem,
közétek kellene állni.

   
  Miért jó, ami nem jó?

Nagy szöveg, sok csalás
volt már eddig is.
Nincs, ki biztosra megy,
s nincs, aki ebben hisz.

Engem becsaphatnak,
régóta érzem már.
Akik jól átvertek,
nekik sosem fáj

Álruhás nem lehetsz,
nincs annyi maszk.
álruhát nem vehetsz,
mutasd meg arcodat!

Engem becsaphatnak,
régóta érzem már.
Akik jól átvertek,
nekik sosem fáj

Mért jó, ami nem jó?
Ez van, semmi több.
Ha bárhol, bármit ígérnek:
én nem hiszek, s nem tűrök!

Ragadozók

Ragadozók a szélben,
sikolyuk messzire száll.
Szerelem szárnyán szállnak
az éjen át ...

Fekete naplemente,
tested az este benne.
Madarak árnya reppen,
tudod, hogy érted jöttem,
repülj ma énvelem!
A sötét mélybe bújok,
fekete éjbe hullok.
Marad a föld alattam,
meztelen karmaimban
meztelen madár.
Ragadozók a szélben,
sikolyuk messzire száll.
Szerelem szárnyán szállnak
az éjen át ...

Fekete tűzben űzlek,
lebegünk egybefűzve!
Hiába int a hajnal,
vágyunk, ha csendesül majd
újra indulunk!
Ragadozók a szélben,
sikolyuk messzire száll.
Szerelem szárnyán szállnak
az éjen át...

Ragadozók

Ragadozók a szélben,
sikolyuk messzire száll.
Szerelem szárnyán szállnak
az éjen át ...

 Megváltás nélkül

Ahogy mások élnek,
nekem nem lehet jó.
Amíg mások félnek,
engem se győz meg a szó.

Ahogy mások hisznek,
én úgy nem hiszek rég.
Ahogy mások szólnak,
abból már - azt hiszem - éppen elég!

Sokan furcsán néznek,
de nálam tiszta a kép.
Mások rám beszélnek,
s ez nekik bőven elég.
Amit mások hisznek,
én már nem hiszem rég!

Amit mások szólnak,
abból már - azt hiszem - éppen elég!
Harcolhatok én bármiért
megváltás nélkül!
Megváltónk helyett,
igazam majd
nekem lesz végül

Szemedben a csillagok

Ne azt kérdezd tőlem, melyik csillagjegyben,
Hogy melyik áldott évben, hogy hiszek-e a jelben,
Nem ez számít, higgy nekem.

Ne kérdezd meg rólam a jós varázsgömbjét,
Ne kutasd fel értem az álmaid mélyét,
Egész máshol keressél!

R. Szemedben égnek a csillagok,
Távolba nézel, de én itt vagyok.
Most engem ölelj át, ne az éjszakát,
Vedd észre végre már, hogy szeretlek és találj rám!

Tenyeremben nézed az élet vonalát,
Ahelyett, hogy végre megszorítanád,
S arcodat ráhajtanád.

  
  Tépett álmok

Vásott farmer, tépett álom,
elapad a szó a szánkon.
Jön-e újabb alkalom?
hogyha kell, én vállalom.

Nézd, az újság képei mily' ostobák,
a sok szín színtelen, hát nem kell nékem,
csakis a lényeg!
úgy futnak a fények, bár közöttük élek,
de elvakítanak.

Aki fürge: néha béna,
minden ranghoz kell egy létra,
fáradt lábbal mászhatod,
és a csúcsot álmodod, amíg bírod!

Nézd, az újság képei mily' ostobák,
a sok szín színtelen, hát nem kell nékem,
csakis a lényeg!
úgy futnak a fények, bár közöttük élek,
de elvakítanak.

Fázom a szélben

Nincs, már nincs vigasz, ne remélj feloldozást!
Nincs, ki megbocsátana már ilyen árulást.
Éj-mélybe visznek a lábaim
és a szélbe suttogom átkaim.

R. Ázom-fázom a szélben, ahogy a fák,
Tízszer tízezer álmot gondolok rád.
Égtél, tüzet ígértél, hazug a szád,
Tőlem össze is dőlhet ez a világ.

Kár, hogy engem fűtött csupán a lángolás,
Kár, hogy haragos lett nagyon a búcsúzás.
Arcodba vágtam, hogy felejts el,
De közben vártam, hogy átölelj.

 Amikor a köd bezár

Könnyen a mélybe vész,
aki mindig a mélybe néz!
Hagyd el az árnyakat,
ne velük mérd önmagad!

Amikor a köd bezár:
neked az minden!
Kellj fel a székről,
nézz fel a mélyből,
bújj ki a ködből,
a vég pereméről- a fény felé!
- a fény felé!

Kényes éjszakán:
a semmi néz le rád!
Rogyva térdepelsz,
mindent csapra versz!

Amikor a köd bezár:
neked az minden!
Kellj fel a székről,
nézz fel a mélyből,
bújj ki a ködből,
a vég pereméről- a fény felé!
- a fény felé!

  
  Hajsza

Jóbarátok utadon csak ritkán kísértek,
mindig arra futottál, hol többet ígértek,
úgy, hitted, hogy pénzből áll az élet,
de rájöttél, hamis tervet szőttél,
s így nincs szerencséd!

Mindig minden szerepet jól eljátszottál,
hajszoltad az álmokat és hűtlen maradtál,
ó, hitted, hogy pénzből áll az élet,
de rájöttél, hamis tervet szőttél,
s így nincs szerencséd!

Évek alatt megváltoztál, végre beláttad,
elfogadtad tanácsait sok jóbarátnak!
új, más vágyak, más álmok jönnek,
látod, hogy társ nélkül, hajszoltan
nincs szerencséd!

   Virágdal (a XXI. Századból)

Kellettem, fáj, de leszakít,
Nem kérlelt, csak hazavitt.

R. Bántott hó, vagy jégeső,
Kínzott nyár, vagy télidő,
Szabad voltam, nincstelen,
De sértetlen, ó Istenem.

Új világ - súgta a szád
S testemet drót fonja át.

R.

Kellenék, de nincs kegyelem,
Hervad már zöld levelem.

  Vándor
  

Élete valahol véget ér, a szíve már nem dobog,
Fekete föld mélyén örökre megnyugodott.
Nem siratja senki őt, nem könnyeznek sírja előtt.
Csavargó volt, bolyongott, magányosan kóborolt.
Senkije se volt, semmije se volt, csak az élete!
Vén szemét lehunyva élete megszakad,
Nem indul új útra, pihen a föld alatt.
Elmondom nektek az ő történetét, arról mesélek, hogyan élt:

Megszületett, kapott nevet, csak egyet nem, szeretetet!
Szülei eldobták, nem törődtek vele,
Nem maradt semmije, csak az élete!
Magas falak, rácsok mögött, zsiványok, tolvajok között
telt a gyermekkora, ott volt az otthona.
És mégis vidáman élt, szívébe zárta a nagy reményt,
Hogy egyszer majd innen elmehet, várják erdők, völgyek, hegyek,
Szabad lesz, mint a madár, északtól délig, kelettől nyugatig
Mindet földet bejár.

Az idő eljött, ő szabad lett, útra kelhet a végtelenbe,
Ezt álmodta, erre ébredt, évek óta csak ezt remélte!
Amerre járt, megszerették, és ha néha megkérdezték,
Hogy honnan indult, s mi a célja, ő vidáman csak ezt dalolta:

R. Nem félek, amíg élek, várnak a messzeségek,
Városok, országút pora.
Napfényben, zord télben, minden nap, minden éjjel
Vándorlok, nem állok meg soha.

Éhét, szomját elfeledte, csak a világ érdekelte,
Hosszú haját fújja a szél, ereiben lüktet a vér.
Forró nyár jön hideg télre, hosszú út áll már mögötte,
De nem néz hátra, megy előre jókedvűen énekelve:

R.

Nem kell a csillogás, nem kell a ragyogás,
Nem kell a vakító pénz!
Nem kell sok hamis vágy, nem kell a céltalan cél!

Nem kell a csillogás, nem kell a ragyogás,
Nem kell a vakító pénz!
Nem kell sok hamis vágy, nem kell a céltalan cél!

R.

Évek túl hamar szállnak el, csavargó haja hófehér.
Szíve dobban még, szeme tűzben ég, de hívja már az örök pihenés.


     
   

Frissítések késöbb!